A XX. Század végére megszűnt a klasszikus tipográfiai rend egyeduralma.

Az új technikai eszköz, a számítógép "átértelmezte"

 a nyomtatott írásbeliség szerepét.

Ettől kezdve a tipográfia nem csupán az üzenet hordozója,

hanem maga is üzenetté vált.

Kilépett kétdimenziós fogságából, és illuzionista "akusztikus" tereket

hódított meg önmaga számára.

A művészet  nem más mint vonalak, formák, színek, mozdulatok,

hangok, halmazából készített algoritmus.

 

A számítógép egy gyors eszköz ezeknek az algoritmusoknak

a létrehozására és megőrzésére.

Jól használható szerszám egy sokoldalú "ceruzaecset" aminek ráadásul memóriája is van.

Ez a szerszám lehetővé teszi, hogy a művész módszeresen dolgozzon egy témán.

Az eredmény, azok a munkák amik megfelelő üzenetet hordoznak a többi száz,

vagy ezer kísérlet, számok halmazaként hever a számítógép emésztőgödrében.

Marad a látható, és elkezdődik a megmérettetés...

Világunk egyik legfontosabb vizuális tükrözési formája az írás.

Ami nem más, mint képek sokasága a szellem és a vizualitás konverziója.

Nézetem szerint a népek írásának jellemzői, önálló képi algoritmusok.

A BETŰ, A TIPOGRÁFIA MAGA LETT A KÉP!

Számítógépes grafikáimon ezeket a jellegzetességeket tanulmányozom.

Munkáim nem csupán képírás elemzések, hanem önálló grafikák, amik a különböző népek kalligrafikus 

jegyeinek felhasználása 

mellett saját képi világom kombinációi.